Kérdés:

A közelmúltban az igehirdetésekben idézetek hangzottak el Tozertől. Többek közt arról, hogy „Soha ne adj tovább semmit valaki másról, ami őt megbántaná. „A szeretet sok vétket elfedez” (1Péter 4:8). A pletykahordónak nincs helye Isten kegyeiben. Ha olyasmiről tudsz, ami akadályozná vagy megsértené Isten egyik gyermekének a hírnevét, örökre temesd el”.

Viszont a Bibliában is olvasunk olyan eseteket, amikor testvérek rossz híreket adtak tovább. Pl., 1Kor 1:11-12 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.

Pál apostol nem Kloé embereit rója meg, hanem azokat, akik versengtek.

Az a kérdésem: Mi az, ami sérti ugyan valakinek a hírnevét, de mégsem számít pletykának, ha tovább adom?

Válasz:

Jogos a kérdező felvetése. Hiszen a Szentírásban sok olyan részt találunk, amit a Szt. Sz. ihletésére jegyeztek fel emberekről; olyanokat is, ami ugyancsak rontotta a hírnevüket, és Isten nem temette el örökre. Évezredeken át bárki olvashatta. Ilyenek pl. Dávid bűneiről és annak következményeiről szóló Igék.

A kérdést, hogy mit adhatok tovább másnak, a következő két szempont dönti el:

1. Milyen szándékkal adom tovább a rossz hírt? 2. Kinek adom tovább? Ez a kettő szorosan összetartozik. A szándék meghatározza azt, hogy kinek adom tovább.

1.) Milyen szándékkal adjuk tovább a rossz hírt?

(1)  Bőbeszédűség. Lehet, hogy pusztán az vezet valakit, hogy amit hallott, nem tudja magában tartani. Közlési, beszéd-kényszere van. Nem vizsgálja meg a következményeket, akivel csak beszélget, továbbadja, mint hírt, érdekességet. Nyilvánvaló, hogy ez nem jó. Péld 10:19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

(2) Önmaga igazolása. Azzal adja tovább a rossz hírt másokról, hogy hozzátehesse: Én ilyet soha nem tennék. Nem is tudom, hogy lehet ilyen vagy olyan valaki.

(3) A másik lejáratása. Ez kimondottan rosszindulat, amikor valakiről azért terjesztenek rossz híreket, hogy befeketítsék, lejárassák. A háttérben lehet irigység, sérelem, gyűlölet vagy haszonszerzés vágya.

(4) Segítőkészség. Azért mondom el a rossz hírt valakinek, hogy az, vagy vele közösen segítsünk azon, aki rosszat tett.

2.) Kinek adjuk tovább a rossz hírt a másikról?

(1) Válogatás nélkül akárkinek, akivel beszélnek. Ezt a bőbeszédűek teszik.

(2) Csak azoknak, akik előtt fényezni akarják magukat. Azoknak mondják, akik előtt fontos, hogy önmagukat igazolják, hírnevüket emeljék.

(3) Azoknak, akik sokra tartják, tisztelik azt, aki rosszat tett. Azért nekik, mert az ő szemükben akarják kisebbíteni, lerombolni a másik jó hírét. Sokszor irigységből, hogy a maguk tekintélyét növeljék.

(4) Csak olyanoknak, akik tudnak és akarnak segíteni. Akik nem vetik meg azt, aki rosszat tett, hanem krisztusi szeretettel ki akarják segíteni a tévedéséből vagy a bűnéből.

Nyilvánvaló, hogy a felsorolt 2x4 eset közül a negyedik a helyes. Ha segítőkészséggel olyanoknak mondom el, akik tudnak segíteni a rossz útra tévedőn. Ebben az esetben inkább az lenne a bűnöm, ha nem mondanám el a segíteni tudóknak, vagyis, ha lehetne rajta segíteni, de én ennek érdekében nem teszem meg, ami rajtam áll.

Ilyen eset volt Korinthusban. Kloé emberei nem pletykálkodtak, hanem fájt nekik, ami történt, és tudták, hogy Pál apostol képes rajtuk segíteni.

Ha valakinél zavart, bűnt látunk, legelőször az Úrnak mondjuk el. Arra is vigyázzunk, hogy egyáltalán elmondjuk-e valakinek, hogy ő is imádkozzon. Az sem mindegy, kinek. Mert megesett már olyan, hogy a rossz hírt ilyen címen szórta szét valaki, hogy „csak azért mondom neked, hogy te is imádkozz érte.”

Ha olyan jut tudomásunkra, ami a gyülekezet kárára lehet, akkor egy elöljáró testvérnek mondjuk el.

Név nélkül el lehet mondani olyan történetet, ami névvel együtt sértené a másik hírnevét. De ha az a történet tanulságos, ha abból mások okulhatnak, ha azzal építünk, elmondhatjuk. Itt arra kell vigyázni, hogy senki ne tudja kikövetkeztetni, kiről van szó. Ebben az esetben használunk azoknak, akiknek elmondjuk, és nem ártunk annak, akiről beszélünk.

A nyelvünkkel sokat árthatunk: Jak 3:5-6 csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz. De használhatunk is. Péld 15:4 A nyelv szelídsége életnek fája. Ámen.